A “baleset” előtt 1100 lakost számláló gyönyörű, vidéki hangulatú kisvárost saját maga, illetve az “amerikai idiotizmus” tette a földdel egyenlővé.

A kisváros alapítását az 1840-es évekre teszik, amikor is Johnathan Faust egy Bulls Head Tavern nevű éttermet húzott fel a leendő város központjában.

A szénkitermelés csak 1854-ben kezdődött, ekkor rohamosan fejlődni kezdett a város, új munkahelyek teremtek, boltok, bárok és éttermek sorban nyitottak meg. A városban volt általános iskola, középiskola, hét templom, öt hotel, közel 30 saloon, söröző, két színház, bank, posta és 30 különféle bolt.

Centralia az aranykorát élte:

1962 májusában a város vezetősége a tűzoltókat bízta meg, hogy az Amerikai Háborús Hősök Emléknapjának ünnepségére takarítsák ki a várost. A felkérésnek eleget is tettek:
Összegyűjtötték a szemetet, és az Odd Fellows nevű temető közelében lévő régi bányajáratokba hordták, majd költségkímélő megoldásként begyújtották, aztán hagyták égni.

Amikor minden szemét elégett, eloltották a tüzet. Legalábbis azt hitték.

Akkor és most:

Közben rájöttek, hogy a föld alatt izzik a szén. Csendben, "fű alatt" több millió dollárt áldoztak a tűz megfékezésére, mind hiába. De nem is tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, hiszen nem jelentett közvetlen veszélyt a lakosokra nézve, azt gondolták majd csak elalszik magától.

Centraliában ezek után még 17 évig ment minden a normális kerékvágásban, miközben a föld alatt lévő hatalmas mennyiségű szénkészlet nagy része izzott, és egyre csak terjedt.

Csak jóval később, 1978-ban érzékelték, hogy nagyobb a baj, amikor egy helyi benzinkutas megmérte a tartályban lévő üzemanyag mennyiségét, ekkor vette észre, hogy a mérő nagyon felmelegedett. A tartályba egy hőmérőt leengedve, megdöbbenve tapasztalta, hogy a higanyszál 172 Fahrenheitet mutatott. (77.8 °C).

Egy 1983-as tanulmány szerint a földalatti tűz eloltása több mint félmilliárd dollárba került volna. Ennyi pénz nem állt rendelkezésére a városnak. Annyi azonban igen, hogy a lakóinak nagy részét biztonságosabb helyre, egy közeli városba, Ashlandba telepítsék át 1984-től.

Többen ellenálltak a rendeltetésnek mondván, át akarják őket verni, és csupán a hatalmas szénkészletet rejtő földjüket akarják áron alul megkaparintani.

Végül 1992-ben Pennsylvania állam megvette a legtöbb még megmaradt ingatlant. 1993-ban pedig le kellett zárni a városhoz vezető 61-es főutat, mivel a javítások ellenére megsüllyedt és széttöredezett. A föld alatt égő szén füstje a repedéseken tör utat a légkörbe.

Ennek ellenére a katasztrófaturisták kedvelt helye lett.

Napjainkban a tűz kiterjedése mintegy 1.6 km², ami több irányban is folyamatosan terjed. Akár ezer évig is éghet, hatalmas mennyiségű szén-monoxidot és egyéb mérges gázokat engedve a légkörbe. A város szimbolikus halálát a 17927-es postai irányítószám visszavonása jelentette 2002-ben.

A Silent Hill című film rendezőjét is a füstölő szellemváros ihlette meg.

Kevesen tudják, de nem csak Centralia jutott erre a sorsra.

Byrnesville-t a Byrne családról nevezték el, akik fűszerraktárakat működtettek itt. Az első telepesek is ők voltak.
A faluban többnyire a közeli szénvállat alkalmazottai és családjaik éltek, a legtöbbjük ír bevándorló volt, akik Centraliába, a St. Ignatius templomba jártak át.

A városszéli templom jelenleg is működik

Byrnesville a térképen

Byrnesville

 Az izzó széntől megrepedezett 61-es főút új útvonalat kapott, újjáépített szakasza Byrnesvillen is keresztülmegy.
A Centraliától pár száz méterre, délre lévő falu lakosait is evakuálni kellett.

A házakat a könnyekkel küszködő családok szeme láttára dózerolták le. 1996-ra az utolsó épületet is lebontották, ezzel porig rombolva az egykor csendes, varázslatos kis falut.

A lakók szeme láttára foszlott szerte az amerikai álom

A sok figyelmeztetőtábla közül az egyik

A város külterületén a mai napig is élnek emberek, de valószínű, hogy pár év múlva nekik is menniük kell, ugyanis a földalatti tűz folyamatosan terjed.

Centralia és területe ma is tiltott zóna, de persze hatalmas turistalátványosság is egyben. Az odalátogatókat lezárt utak és tiltótáblák fogadják, de persze ezek nem riasztják vissza a kíváncsiskodókat..

Írta, Hajner Gyula

Ha tetszett a cikk, nézd meg a Csernobili roncstemetőt, az ukrán tanktemetőt, a Magyar Honvédség legnagyobb roncstemetőjét, a világ legnagyobb repülőgép-temetőjét, a veterán roncsokkal teli tábort, a lengyelországi autótemetőt vagy a világ legnagyobb autótemetőjét is!

Hazai elhagyatott helyekhez pedig látogasd meg a Szellemvárosok blogot!