Rassokha - Roncstemető Csernobil közelében
A Csernobiltól 15 kilométerre, délnyugati irányban fekvő járműtemetőt az atomkatasztrófa után hozták létre 1987-ben. A járműtelepre azok a gépek kerültek, amik részt vettek az evakuálásban és a sugármentesítésben. Vannak itt teherautók, buszok, páncélozott harci járművek, tankok, tűzoltók, és sok-sok más gazdasági és tehergépek, de persze a gigantikus méretű Mi-6-os szállítóhelikopterek is a temetőbe kerültek.
A csernobili atomkatasztrófát követő napokban megkezdődött a lakosok evakuálása. Több ezer, jobbára Ikarus és Laz busz mentette a helyi lakosokat Pripjatyból és a környező falvakból. De persze a katonai járművek is besegítettek a kitelepítésbe.
Az evakuálás után megkezdődhetett a mentesítés, a falvakban lévő épületek ledózerolása, az evakuálásban részt vett, és a civil járművek bezúzása is.
Mentesítés a Zónában
A helyi és a környező tűzoltók szinte azonnal bekapcsolódtak a reaktor tüzének oltásába nem tudván, hogy halálos sugárdózisnak teszik ki magukat. Később, mikor a vezetés felismerte, hogy a nem igen járnak sikerrel, vissza is vonták őket.
Később a tűzoltáshoz és mentesítéshez használt Zil és Ural típusú járművek is a temetőbe kerültek.
Tűzoltók a roncstemetőben
Az erőmű körüli rom eltakarítására és az új szarkofág építéséhez is főleg civil járműveket használtak. Azonban a zónában több falut is lebontottak, illetve egyéb földmunkához is alkalmaztak BAT-M típusú katonai buldózereket.
Az erőműnél, illetve a teljes zónában több speciális katonai jármű is dolgozott. Ezek főleg a hadseregnél rendszeresített lánctalpas daruk és árokásó buldózerek voltak.
BAT-M buldózerek
Lánctalpas daru a reaktornál, majd később a temetőben
A hadsereg rengeteg páncélozott harci járművet is bevetett a sugármentesítés miatt. Ezekkel főleg a zóna területén közlekedtek, illetve az erőmű körül. Javarészt BTR 60-as illetve BRDM 2-es gumikerekes páncélozott harcjárművekről van szó.
Ezek az akkori hidegháborús alapelvnek megfelelően belső terük légmentesen zárható volt, így a külső szennyező por nem juthatott be, ezáltal tovább tudtak vele dolgozni a szennyezett terepen. A mentesítés végeztével persze ezek is szennyezettek lettek, így nem kerülhették el végzetüket.
A reaktor oltásába és a szennyezett terület mentesítésébe a szovjet légierő is becsatlakozott. Mi-26-os, Mi-8-as, Mi-17-es és Mi-6-os és mi-24-es helikopterekkel oltották a tüzet. A művelet során ezek a gépek is igen kemény dózist kaptak, hiszek sokszor közvetlenül a tűz fölé kellett repülniük.
A mentesítésben rész vett helikopterek az idők során megfogyatkoztak
A szovjet hadsereg leginkább az Ural és Zil teherautókat alkalmazta csapatszállításra, így túlnyomóan ezek a típusok találhatóak meg a roncstelepen.
A több tízezer ember kitelepítését Ikarus és Laz buszokkal oldották meg, amik többsége nem került a járműtemetőbe. A vezetőség úgy döntött, hogy a még használható alkatrészeket kiszerelik, majd később értékesítik, a buszok csontvázát pedig pár nagyobb lánctalpassal bezúzták és elásták.
Rengeteg Ikarus vett részt az evakuálásban
Felmerül a kérdés, hogy vajon mi lett a lakosok autóival? Azokat az állam jelképes összegért megvette, majd bezúzatta és elásatta őket.
A civil autók nagy részét begyűjtötték, majd megsemmisítették őket
A mentesítés több ezer járművel történt, amik túlnyomó része katonai volt. A szovjet vezetés tudta, hogy azok a járművek, amiket bevetnek a láthatatlan ellenség ellen, később már nem lesznek használhatóak, ezért igyekeztek jobbára azokat a zónába irányítani, amik jobbára idősebbek voltak és amiket nem nagyon sajnáltak.
A mentesítés befejeztével végül a járműtemetőben előre meghatározva, sorba álltak le a járművek. 1999-ben egy stáb látogatott el oda, ahol a telep őre körbevezette őket.
A járműtemető az idők során szépen megfogyatkozott. Rengeteg olyan ember akadt, aki kisebb szuveníreket vitt haza magával, de volt olyan csapat is, aki kifejezetten a fémre utazott. Nem volt nehéz dolguk, hiszen a roncstemető a 30 kilométeres zónahatár szélén volt, és sok helyen csak egy drótkerítés jelölte a határt.
A roncstemető egészen 2008-ig látogatható volt a Zónába érkező katasztrófaturistáknak, majd miután sokan megfogdosták és beleültek a járművekbe, sőt, szuveníreket vittek a telepről, megtiltották az odalátogatást.
Ennek ellenére a járművek még mindig szépen lassan, de fogyatkoztak:
A kétezres években már alig maradt valami a helikopterekből
Végül a szovjet vezetés úgy döntött, hogy a roncstemetőt felszámolják.
Manapság már csak néhány kisebb darab maradt az egykori gigantikus roncstemető helyén
A hazai honvédségnek jelenleg is van pár kisebb "roncstemetője", ami inkább egy gyűjtőhely azon kiselejtezett járművek számára, amiket harcászati lőgyakorlat során használnak célpontként.
A csernobili járműveket összegyűjtötték és bezúzták, de nem ásták el, hanem beolvasztották és újrahasznosították. 2012-re a roncstemető szinte teljesen megszűnt.
Írta, Hajner Gyula
Ha tetszett a cikk, nézd meg az ukrán tanktemetőt, a Magyar Honvédség legnagyobb roncstemetőjét, a világ legnagyobb repülőgép-temetőjét, a veterán roncsokkal teli tábort vagy a lengyelországi autótemetőt is!
Hazai elhagyatott helyekhez pedig látogasd meg a Szellemvárosok blogot!